Van valami a levegőben!

Iromány arról, amit már mindenki ezer éve tud...! A spanyolviaszt ugyan nem találtam fel, de gondoltam megosztom a megfigyeléseim, hiszen nagyon tanulságos, amikor egy iskolában megtanult evidenciát megtapasztalok a gyakorlatban is.

Szóval, adott a kiscsoportban tartott választott borjak bandája. Hol jobban, hol kevésbé foglalkoztatott a következő kórkép velük kapcsolatban:

• Magas morbiditás (a csoportban lévők kb. 80%-a mutat tüneteket).
• A tünetek enyhék - középsúlyosak: nehézlégzés (divatosan kifejezve "húznak"), spontán köhögés, esetenként szemgyulladás és orrfolyás.
• Alacsony elhullási ráta.

Viszonylag köztudottá vált mostanra az a tény, hogy ha egy borjú választás után légzőszervi kórképpel terhelt (BRDC), akkor nagyobb eséllyel kerül ki idő előtt az állományból,  vagy ha ez nem következik be, akkor egészséges társaihoz képest később vemhesül. A BRDC-vel terhelt állatok napi súlygyarapodása elmarad az ezzel a kórképpel nem érintett állatokétól. Azzal kapcsolatban, hogy a borjúkorban jelentkező BRDC negatívan befolyásolja-e az első laktációs tejtermelés mértékét, ellentétes véleményű publikációkat találtam. 

Nagyon sokáig próbáltam a "klasszikus" állatorvosi eszköztárral megoldani a problémát. Biztos voltam benne, hogy jelen van A KÓROKOZÓ, amit azonosítanom kell, utána gyerekjáték lesz a probléma megoldása. Vettünk orrtampon mintákat, küldtem laborba vérmintákat, sőt BAL (bronchoalveoláris lavázs) mintákat is. Ha elhullott egy állat, boncoltam, küldtem további diagnosztikai vizsgálatokra szervkollekciókat. Általában lett valami eredmény, amit az érzékenység alapján igyekeztem kezelni, de átütő sikert nem arattam.
Sőt...évekkel ezelőtt próbáltam megfogni a dolgot prophylaxissal is - azaz a választás előtt, a későbbi megbetegedés megelőzése céljából kezeltem az állatokat hosszantartó antibiotikummal. Számos vakcinát, vakcinázási programot próbáltam. A választás után azonban a borjak továbbra is köhögtek.

Ezután kezdett oldódni a "csőlátásom". Már nemcsak A KÓROKOZÓT kerestem. Voltak elmaradások a kolosztrum-ellátottsággal kapcsolatban, van/volt mit javítani a választás előtti szilárd takarmány-felvételen és a választás utáni elhelyezésen is. Az alapteóriám egyébként az volt, hogy a gyenge választás előtti abrakfelvétel, valamint a választás utáni zsúfoltság lesz a két top hajlamosító tényező a kórkép kialakulásában. Ezt bizonyítandó, számoltam "istállódenzitást".

A legfrissebb szakmai ajánlások szerint a 60 - 200 kg-os üszőnek 3,3 négyzetméter pihenőhelyet szükséges biztosítani. Ezt a legtöbbször sikerül megvalósítani.

Az elégtelen szilárd takarmányfelvétel és a nagymértékű választási stressz szerepét a következőképpen szerettem volna bizonyítani: a választás után hetente megmérjük a "vizsgálati csoport" súlyát, felrajzolom a grafikont és majd BIZTOSAN látni fogom a zuhanórepülést, vagy legalábbis a megrekedést az állatok súlygyarapodásában. Sajnos a mérlegelést nem tudtam megoldani, így maradt a mellkasuk körméretének mérése. Tulajdonképpen nem voltam kíváncsi a konkrét súlyra, számomra tendencia volt most lényeges. 

Ha már a vizsgálati csoportot így is- úgy is kézbe vettük heti rendszerességgel, akkor már elvégeztem rajtuk egy mellkas ultrahangos ellenőrzést is. Kíváncsi voltam, hogy mikor jelennek meg a tüdőn detektálható elváltozások. 

A tapasztalatok
A borjak testmérete a választást követően intenzíven növekedett és egészséges tüdőképeket láttam! A berobbanás a választás követő harmadik héten következett be: nemcsak a körméret objektív számai mutatták a "megrogyást", az állatokon szemmel látható volt a "nyűg". Az elülső tüdőlebenyeken gyulladás jelei voltak megfigyelhetőek. A csoport majdnem egésze terhelt és nyomott volt.

A lenti képeken "szép" tüdőgyulladásos ultrahangos képeket láthattok. Az egészséges tüdő világos vízszintes vonalakkal képeződik le. A gyulladást a konszolidáció jelzi, ami a képen a vonalas szerkezet felbomlásánál figyelhető meg.

Az egyik ilyen vizsgálat alkalmával világosodtam meg igazán. Térdelve az állatok között egyszer csak rájöttem, hogy csípi a szemem és kaparja a torkom az ammónia. Ha felálltam kaptam levegőt. Ha az orrom és a szemem az állatok fejével volt egy magasságban, akkor szenvedtem. Ezek után célirányosan ilyen "szemüveggel" vizsgáltam rendszeresen az istállót. Azt tapasztaltam, hogy ha friss a szalma - akkor száll a por. Ha nem olyan friss a szalma, akkor csíp az ammónia. Áll a levegő az istállóban! Olyan sokáig szkeptikus voltam... egy három oldalról nyitott istálló hogyan lehetne nem megfelelő levegőminőségű...? Hát így.

A választott borjak légzőszervi panaszainak kialakulásában a gyenge levegőminőség hangsúlyos szerepét támasztja alá az a megfigyelés, hogy egy másik istállóban elhelyezett ugyanilyen korcsoport a ventillátorok kikapcsolása mellett mutatja az említett tüneteket, viszont a ventillátorok pörgése mellett vígan kinyúlva pihennek.

Azt a következtetést vontam le, hogy habár köztudott, hogy a választási stressz kisebb-nagyobb mértékben szinte minden borjú életében jelen van, ebben az esetben, amit most megosztok veletek, talán hangsúlyosabb az állatok választás utáni elhelyezése. Még néhány csapattal megismétlem ezt a "felmérést", valamint talán a közeljövőben tudunk javítani érdemben az istállók levegőminőségén. Talán további hasznos következtetéseket tudok levonni a későbbiekben.

Előre szóltam, semmi olyan új információt nem tartalmaz ez az írás, ami ne lenne köztudott. Viszont mégis megosztásra érdemesnek ítéltem, hátha segít másnak is kezelnie a saját telepi vakságát, illetve csökkenteni az antibiotikumok felhasználását.

Források:

https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S1090023322000417

https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0022030212005097

Merült fel kérdésed, hozzáfűznivalód? Hagyj üzenetet!

Talán ez is érdekelhet...