KISZÁRADÁS 1.rész

2022.08.25

Az élethez nélkülözhetetlen anyagok listáján az oxigén után a víz a második helyen szerepel. Elképzelni sem tudom, hogyan becsülték ezt meg, de "A háziállataink szervezetében előforduló molekulák 98%-a víz." - olvasható dr. Mark Wilson beszámolója alapján  (forrás: lsd. lent).

Ha a szervezetben lévő folyadékról/vízről beszélek le merem fogadni, hogy a kedves olvasók nagy százaléka rögtön a vérre asszociál. Tény és való, hogy számunkra ez a legkézelfoghatóbb, de most mondok egy merészet: a vér a testben jelenlévő összvíztömeg csak mintegy 6%-át teszi ki. Piff!

Jelen cikksorozat a kiszáradást, mint kórképet állítja reflektorfénybe, hiszen ezzel szinte nap mint nap találkozunk. Bízom benne, hogy találtok új és hasznos információt a következőkben!


Először is: mit jelent a kiszáradás? 
"A szervezet vízhiánya." - hangzik az egyszerű és frappáns válasz. Igen ám, de honnan hiányzik és milyen víz...? Ássunk a dolgok mélyére!

Források szerint a juhok teste átlagosan 74%- , a kecskéké 70%- , a szarvasmarhák szervezete kb. 67% vizet tartalmaz. 

Persze nagy egyedi eltérések lehetnek fajtól, termelési szinttől függően, de akárhogyis nézzük, ez hatalmas volumen!

Ahhoz, hogy egy szervezet jól működjön, ennek a hatalmas mennyiségű folyadéknak a megfelelő MENNYISÉGBEN, MINŐSÉGBEN és a MEGFELELŐ "HELYEN" kell lennie. Ha ez fennáll, akkor a szervezet vízháztartása egyensúlyban van.

Azt, hogy mit értek megfelelő mennyiségen talán nem kell különösképpen magyaráznom. Sokkal érdekesebb kérdés a megfelelő hely!

A szervezetben jelenlévő folyadék csak 40%-a az ún. sejten kívüli (ínyenceknek: extracelluláris) víz (ennek a frakciónak a mindössze kb. 1/6-át teszi ki a vér...). A maradék 60% a sejtjeinkben, intracelluláris vízként található meg. 

A sejten kívüli vizet a következők alkotják:

  • a sejteket körülvevő- (pl.: egy jó nyirokmasszázzsal erre lehet hatni), 
  • az érpályákban jelenlevő- (tehát a vérplazma!), 
  • az ún. transzcelluláris folyadék (vizelet, bélsár, stb.), 
  • az "agyvizünk" (ami néha felforr...), izületnedv, stb. alkotja. 

Egyfajta szállítóközegnek fogható fel ez a folyadéktér, a sejtek számára továbbítja a szükséges tápanyagokat és az oxigént, elszállítja az anyagcseretermékeket, biztosítja a megfelelő pH-t és hőmérsékletet.

A sejteken belüli vízmennyiség pedig minden sejtünk állományát alkotja, zselészerű állagában találhatóak meg a sejtszervecskék - és itt meg is állok, nem ások mélyebbre. :-)
Még egy érdekességet engedjetek meg: képzeljétek, egy átlagos tömegű/méretű emberben kb. 28 kg sejten belüli víz van! Brutális!

Na most, ennyi háttértudással felvértezve egészen új értelmet nyer a kiszáradás, ugye? Mert hiányozhat a víz a sejten belüli és a sejten kívüli térből is... Attól függően, hogy a sejten kívüli térből jobbára víz-, döntően ionok és más oldott anyagok, vagy többé kevésbé egyenlő arányban víz és ionok lépnek ki beszélünk hipertóniás, hipotóniás vagy izoioniás dehidratációról. Az, hogy a szervezetben éppen melyik játszódik le nagyban függ az előidéző októl (Trauma? Fertőzés? Ivóvízhiány? Hőstressz? Számos kórok fordulhat elő!), a hatás hosszától és súlyosságától (Például egy órája vérzik az állatod, vagy szép lassan, hetek óta?). Az egyes kiszáradás típusok hátterében más-más biokémiai/-fizikai folyamat megy végbe, és ha nagyon precízek szeretnénk lenni, akkor más kezelést is igényelnek, jóllehet ez a gyakorlatban nehezen kivitelezhető.


Anélkül, hogy nagyon elvesznék a részletekben, gyakorlatias oldalról közelítsük meg a kórélettani eseményt: mikor veszít vizet a szervezet? A leggyakrabban: vérzéskor, hasmenéskor, intenzív lihegéskor, izzadáskor. Kompenzálásképp számos dolog történik egyidőben:

  • A szövetek zsugorodnak, a bőr szárazzá válik.

  • A szemgolyók besüppednek.

  • A veseműködés lelassul, a kiválasztó szervrendszer vizeletet tart vissza. Viszont ezzel számos bomlástermék a rendszerben marad, ami további problémák okozója lehet.

  • Előbb sejtszintű működészavarok lépnek fel, a folyamat előrehaladtával a különböző szervek működése is károsodik.

  • A vesefunkciók mérséklődésével megváltozik a szervezet ionegyensúlya és pH-ja. Utóbbi eltolódik a savas irányba.

  • Ahogy a szervezet egyre inkább kiszárad és elsavasodik, képtelen lesz a normál testhőmérsékletet tartani: elkezd csökkenni a testhő.

  • A megváltozott ionegyensúly miatt zavart szenved a normál szívműködés, és a folyamat legvégén ez okozza az állat halálát.


 Hogyan diagnosztizálható a kiszáradás? A folytatásból kiderül!