HŐSTRESSZ 3. RÉSZ - Emésztésélettan & hőstressz

A hőstressz jelentős kártétellel bír - kiküszöbölni nem tudjuk, de odafigyeléssel, ráfordítással jelentősen csökkenthetjük azt. A hőstresszel kapcsolatos cikksorozat ebben kíván segíteni, hogy megértsd az ok-okozati összefüggéseket, illetve olvashatsz néhány gyakorlati tippet is. A cikksorozat további részeit itt találod:

Az emésztés folyamata jelentős belső hőt termel. Kánikulában magunkon is észrevehetjük, hogy nincs akkora étvágyunk. Nincs ez másképp a kérődző állatainknál sem. Pofonegyszerű összefüggés áll a tudattalan szabályozás hátterében: ha az állat kevesebbet eszik - kevesebb hőt termel.

Viszont, haszonállatainknak folyamatosan szüksége van az ún. létfenntartó energia mellett többletenergiára is: tejtermelésre, gyarapodásra, vehemépítésre, gyapjútermelésre, stb. Ahhoz, hogy a termelés ne szenvedjen csorbát, ki kell tudnunk elégíteni a többletenergia igényt is. Vagy azt kell elérnünk, hogy az állatok étvágya nem, vagy alig csökkenjen, és/vagy a takarmányadag energiatartalmát kell tudnunk növelni.

Az állatok étvágyára úgy hathatunk, hogy jó minőségű, ízletes, frissen kiosztott takarmányt kínálunk nekik, elegendő hűvős és friss ivóvizet biztosítva számukra. Fontos még továbbá az, hogy igyekezzünk a tartáskörülményeiket minél inkább komfortossá tenni számukra (árnyékolás, szigetelés, ventilláció, locsolás, stb.).

Ha az állat étvágya és komfortérzete is csökken, borítékolható, hogy az evéssel-, pihenéssel- és így a kérődzéssel töltött idő is csökkeni fog. 

Ez pedig alapjaiban forgatja fel a normál bendőműködést. Elöljáróban annyit, hogy a jó bendőműködéséhez anaerob (azaz oxigén hiányos) körülmények és a mikróbák számára tápanyag és szaporodási zóna (a bendőfolyadékban úszkáló rostok) szükségesek.

• csökkenő takarmányfelvétel => kevesebb "alapanyag", azaz szaporodási zóna és tápanyag kerül a bendőbe => csökken a jó mikrobiális tevékenység => a bendő redoxpotenciálja emelkedni fog (megszűnik a bendő anaerob tulajdonsága)
• csökken a kérődzés időtartalma => csökkenő nyáltermelés => kevesebb nyál jut a bendőbe. 
  A nyálnak nagyon fontos szerepe van a bendőbeli pH normál tartományon belül tartásában. 
• A közepes-súlyos fokú hőstresszes állat gyakran liheg.  Ez egyrészt direkt nyál vesztéssel jár, másrészt a lihegés a vér pH-jának savas irányba történő eltolódását okozza. Hogy ezt a szervezet kompenzálhassa több bikarbonát iont használ fel, így abból kevesebb tud a nyáltermelés szolgálatába állni. Tehát kevesebb, és kisebb pufferkapacitású nyál jut a bendőbe. Ez pedig a bendő enyhébb/súlyosabb acidózisához vezethet! 
• A csökkenő bendőbeli pH rontja a rostbontó baktériumok hatékonyságát, így az állat energiaháztartása és bendő működése tovább romlik. Fontos tudni, hogy pH 5 alatt a mikrobiális tevékenység leáll, ez egy nagyon súlyos állapot!

Általában úgy próbálják orvosolni a csökkenő étvágy okozta energiahiányt és az erjesztett tömegtakarmányok (silók/szenázsok) emésztés során felszabaduló többlethőjét, hogy a takarmányadagokban az abrakhányadot, mint könnyen fermentálható szénhidrátforrást növelik. De! Ez a gyakorlat nagyon nagy óvatosságot, és odafigyelést igényel, mivel a túlzott abrakfogyasztás tovább csökkenti a bendőbeli pH-t. Feljebb vázoltam, hogy a hőstressz miként csökkenti alapból a bendő pH-t, erre "rásegíteni" sokszor fatális kimenetelű. Szerencsésebb (még ha a gyakorlatban kivitelezni nehezebb is) inkább a jó rostokkal és telítetlen zsírokkal kompenzálni a csökkenő étvágyat.

Ritkán említjük ezt az aspektust, pedig nagyon fontos: hőstresszben megnövekszik a bélfal átjárhatósága! A hőleadás érdekében a perifériás (azaz a bőrfelszín közelében lévő) vérerek kitágulnak, így a keringés fokozódik. Ezáltal megváltozik a szervezetben a vérkeringés: mivel a vérmennyiség nem változik, de a vérpálya kitágul, egyes területeken a keringő vér mennyisége és sebessége lelassul - például az emésztő szervrendszerben. Ez a tény hozzájárul ahhoz, hogy a bélrendszerben oxidatív folyamatok induljanak be, amelyek a bélfal átjárhatóságának növekedéséhez vezetnek. Ez azt jelenti, hogy a bél üregéből a kórokozók könnyebben bejutnak a vérkeringésbe, eljutva így a szervezet bármely területére, súlyos kórformákat okozva.