Kevés annál elszomorítóbb szituáció jut eszembe a szarvasmarhatartás kapcsán, mint amikor a várva várt, majd’ kicsattanó újszülött borjak néhány nappal később elpusztulnak - annak ellenére, hogy mindent megteszünk, amit tudunk. Ugyanakkor kevés izgalmasabb és tanulságosabb nyomozómunka vár egy állományt ellátó állatorvosra. Persze most, hogy az általam ellátott állományban ilyen téren mondhatjuk, hogy "dombon a tanya" merem csak a kérdést izgalmas nyomozómunkaként aposztrofálni… 

Nos... a lényeg az, hogy ha ilyen cipőben jársz, tudd, hogy veled együtt, előbb vagy utóbb mindenki belelép ebbe a cipőbe. Én is időnként járok benne.... Most megosztom veled, hogy én milyen módszerrel igyekszem kibújni belőle.

Rögtön az elején szeretném az egész iromány legfontosabb tételmondatát elsütni:

A borjúkori hasmenés és magas mortalitás problémakörének megoldása nem egy injekció beadásán múlik! Nem tudok egy injekciót mondani, amit ha beadsz, megoldódik a probléma!

Az egyik legkomplexebb feladvány, annak ellenére, hogy egy újszülött borjú egészséges felnevelése elméletben nem atomfizika:

• Tiszta, száraz, védett elhelyezés.

• Rendszeresség, állandóság a technológiában - ez leginkább az itatást kell, hogy jellemezze: állandó minőségű, mennyiségű és időzítésű táplálás. A tej/tejpótló/széna/víz/táp kiváló minőségű legyen!

• Megfelelő kolosztrummal való ellátottság.

• Alacsony csíraterhelés (tiszta ketrecek, jó minőségű ivóvíz, tiszta eszközök, tiszta KEZEK!).

• Stressz minimalizálása.
  

Nem is olyan bonyolult, ugye megmondtam? Mégis, főleg nagylétszámú állományban időnként a legegyszerűbb dolgokat a legnehezebb kivitelezni....!

Na most, ha választás előtti borjaknál magas az elhullási arány ... egy pillanat! Mennyi az a "magas"? Jöjjön egy kis matek:

Végezd el a számítást és megkapod az egy periódusra vetített mortalitást! 

Például: 130 borjad született az első negyedévben, és ebből 9 elhullott. 9/130 = 0,069 * 100 = 6,9% a mortalitás.

Az 5% képvisel egy lélektani határt, ha ezt átléped, akkor érdemes a területre jobban odafigyelned és megkeresni, hogy hol tudsz közbeavatkozni!

*Adott időszak lehet egy hónap / egy negyedév / egy év.

Tehát, ha azt tapasztalod, hogy az állományodban a mortalitás "magas", akkor gondoljuk végig, hol csúszhat hiba a rendszerbe?

Időnként az ember hergeli magát, hogy bezzeg régen nem kellett ennyit figyelni a borjakra, és mégis szépen gyarapodtak, alig volt elhullás. Sokszor nekem szegezték már ezt. Amit nem szabad elfelejteni - és ez főleg a holstein-fríz fajta kapcsán írom -, hogy ez a tehén már nem az a tehén, aki volt pár évvel ezelőtt. Rohamléptekkel száguld a genetikai előrehaladás, ami nyilvánvalóan leginkább magasabb termelőképességet tűzi ki célul. Azonban ennek megvan az ára: az állatok jóval érzékenyebbek lettek/lesznek a stresszre. 

Fontos azt is megérteni, hogy a stressz jóval szélesebb jelentéstartalommal bír, mint amire elsőkörben gondolunk: stressz lehet az itatás időbeli-, minőségbeli- és mennyiségbeli hektikussága. A felhasznált víz csíraszáma. A hőstressz. A hidegstressz. A környezetben feldúsult kórokozók száma és fertőzőképessége. Mikotoxinok. A hirtelen, szokatlan zaj, a kapkodás. Nevetni fogtok, de igaz: a kollégáim révén tanultam meg, hogy közvetett stressz a borjú számára, ha a borjúgondozó rosszkedvű, zaklatott, nem szívesen végzi a munkáját! 

Viszonylag új kutatási terület és szerintem roppant érdekes az epigenetika jelentősége: az, hogy a vemhes tehenet hogyan takarmányozzuk, hogyan tartjuk, mekkora stressznek tesszük ki. Elképesztően nagy hatást gyakorol a születendő borjú immunrendszerének működésére, sőt, egyes eredmények alapján a későbbi termelésére is!

Talán most már megértitek, hogy a probléma felgöngyölítését és megoldását több oldalról kell megközelíteni, a legtöbbször csapatmunka keretén belül. Adatokat gyűjtve, elemezve, megfigyelve az állományt. Mindezek miatt a problémával hozzám fordulóknak érdemben személyesen tudok segíteni.

De, ha már eddig eljutottál az olvasással, nem akarlak útravaló nélkül elengedni. Íme, néhány jótanács, szempont:

1. Az állományod járványügyi státusza: mikor volt gümőkór, brucellózis, leukózis, IBR, BVD-szűrés? Milyen eredményűek voltak? Vakcinázol valami ellen? Mikor, milyen vakcinát használsz?
2. Adatgyűjtés a megbetegedett borjakról: könnyen születtek, vagy volt probléma az ellés során? Az anya hanyadik ellése? Milyen volt a születést követő vitalitás fok? Hány napos korban kezdődnek a tünetek? Milyen tünetek? Kezeled őket? Mivel? Hogy reagálnak?
3. Adatgyűjtés az elhullott borjakról: könnyen születtek, vagy volt probléma az ellés során? Az anya hanyadik ellése? Milyen volt a születést követő vitalitás fok? Hány napos korban hullanak el? Van előzetes tünet? Kezelve voltak? Magas mortalitás esetén én a legtöbb hullát felboncolom, feljegyzést készítek, fotózok, esetenként mintát veszek.
4. Milyen a kolosztrum minőség, - mennyiség, - ellátottság?
5. Hatékony a köldökmenedzsment?
6. Milyen a kórokozópaletta az állományban? Milyen érzékenységűek? Baktériumok, vírusok, toxinok, paraziták - sok minden szóbajöhet, nemcsak az E.coli a ludas! A legtöbbször kevert fertőzés àll fenn. 
7. Tejhasznú állományban az itatási technológia átvilágítása.
8. Tartástechnológia átvilágítása.

A fentieket kiértékelve körvonalazható egy komplex terv, ami magába foglalja a tartás- és takarmányozástechnológiát is. Előre szólok: nem egy megoldás lesz! Lehet, hogy nem is oldódik meg a probléma varázsütésre. A cél az, hogy minél több rizikófaktort szüntessünk meg!